Kedves Idetévedt!
Mivel a bejegyzések gyakoriságával önmagában sikerül elijesztenem minden érdeklődőt, ezért gondoltam, Neked írok egy röpke bejegyzést. Michelle Hunter vezet egy blogot, amelynek címe nagyjából így fordítható le: "egy kötésfüggő vallomásai" (knitpurlhunter.com). A blogon évente négyszer együttkötős titkos-projekt (mystery KAL) van, ami annyit tesz, hogy előre megadott mennyiségű fonallal és méretű tűvel kezdjük kötni azt, amiről csak lényegében tudjuk, hogy sál, zokni, kesztyű, szóval valami kisebb kiegészítő lesz. Az instrukciók 4 héten keresztül érkeznek és a projektben mindig újabb technikákat veszünk górcső alá. Az októberiben részt vettem én is, ennek eredménye egy zöld csősál (cowl). Annyira megörültem, hogy elkészült, hogy gyorsan fotóztam is (csak telefonnal, de a képességeimnek ez is tökéletesen megfelel).
Ráadásul gyakorolnom is kell a képfeltöltést a telefonról, úgyhogy álljon itt még egy kép :
A fonal Malabrigo Rios az 1001fonaltól, 5-ös tűvel készült, a minta neve Namesake Michelle Huntertől. Nagyon jópofa volt kötni, a minta nagyrésze pofonegyszerű - sima és fordított szemek - és a lezáró technika kifejezetten tetszett. Én a középső méretet kötöttem magamnak, de gondolkozom, hogy a fiúknak egy fele ekkorát készítek, akkor nem kell kűzdeni a sál lelógó végeivel. Hátha nekik is tetszik majd, elég unisex minta, de nekik kötni bármit mindig rizikós :-)
Köszönöm a figyelmet, ha máskor is erre jársz, ugorj be!
Szép napot!
2014. október 23., csütörtök
2013. július 10., szerda
Honnan tudod?
Honnan tudod, hogy már megint nem azt csinálod, amit kellene (=háztartás), hanem csak szórakozol (= lánykaruha horgolás) ?
"Mama! Mamaaaa!!!
Igen?
Gyere, nézd milyen szép darázs!
Nem."
Amennyiben a házimunkával lennék elfoglalva, természetesen kapva kapnék az alkalmon, hogy felfüggeszthetem és mennék ki darazsat nézni. Mivel azonban id. báty sem kiváncsi a darázsra, mégis én megyek megnézni, aminek eredményeképpen kiderül, hogy kinyílott a nyári orgonánkon az első virág és mindjárt egy kardfarkú pillangó is van rajta, és hogy a selyemkóró virágját gyakorlatilag az összes repülő rovar szereti felkeresni. Csak feltűnt, hogy pl. mosogatás közben mennyivel jobban érdeklődöm kertünk rovarfaunája iránt. És még valami: a déli 1 órakor, 30 fokos hőségben történő ebéd utáni mosogatás közbeni tüsszögés egyértelműen jelzi, hogy allergiás vagyok. A mosogatásra. ;-)
"Mama! Mamaaaa!!!
Igen?
Gyere, nézd milyen szép darázs!
Nem."
Amennyiben a házimunkával lennék elfoglalva, természetesen kapva kapnék az alkalmon, hogy felfüggeszthetem és mennék ki darazsat nézni. Mivel azonban id. báty sem kiváncsi a darázsra, mégis én megyek megnézni, aminek eredményeképpen kiderül, hogy kinyílott a nyári orgonánkon az első virág és mindjárt egy kardfarkú pillangó is van rajta, és hogy a selyemkóró virágját gyakorlatilag az összes repülő rovar szereti felkeresni. Csak feltűnt, hogy pl. mosogatás közben mennyivel jobban érdeklődöm kertünk rovarfaunája iránt. És még valami: a déli 1 órakor, 30 fokos hőségben történő ebéd utáni mosogatás közbeni tüsszögés egyértelműen jelzi, hogy allergiás vagyok. A mosogatásra. ;-)
2013. július 4., csütörtök
Babatakaró keresztelőre
Hopp, hogy elrepült az a pár év az utolsó bejegyzés óta ... Nem mintha nem kézimunkázgattam volna ez alatt az idő alatt.
Majd mostantól (nyilván) szorgalmasan fogok írni, és ha nincs újabb remekmű, addig az itthon levő korábbiakat tudom majd mutogatni.
Most azonban a blogolás újraindításának apropója egy frissen elkészült darab. Az úúúgy volt, hooogy ...
A férjem húgának várva várt kisfia született februárben és felkértek minket keresztszülőknek, aminek nagy örömmel tettünk eleget. A keresztfiúnkat Botondnak hívják és ugye nem is kell részleteznem, hogy mennyire helyes kisfiú. Képet most mégsem róla fogok ide feltenni, hanem a neki készült ajándékról.
Egy babatakarót készítettem a keresztelőre. A mérete nem túl nagy, kb. 50-55 cm széles és 70-75 cm hosszú.
A mintája teljesen levett a lábamról, szerintem csodaszép. A kép jobb oldalán látszik, hogy kezdéskor volt egy kis gikszer, a leírt minta alapján kezdtem, de később átváltottam a vázlatra (vajon mi a chart magyar megfelelője?) és a kettő sajnos több helyen is eltért. Így a két szélső vékony csavart minta alja egy kicsit eltér a felsőbb részektől, de szerintem, ha nem mondom, nem is látszik ... ;-)
Ezeken a fotókon nem feltűnő, de a takaró szélén egy világos halvány zöld szegély van, sajnos még mindig nem tudok fotózni, mondjuk nem volt éles a kontraszt a szürke és a zöld között.
A minta Sólás Caomh névre hallgat, ami állítólag ír nyelven gyengéd kényelmet jelent. Remélem, ősztől jó szolgálatot tesz majd Botinak sétánál, alvásnál.
A takaró 4mm-es horgolótűvel, a Barkából származó DROPS Merino Extra Fine fonalból készült, nagyon kellemes, puha, gyönyörűen mutatja a mintát, egy élmény volt dolgozni vele. És nem utolsó sorban mosható gépben, ami egy babaholmi esetében mindig előny szerintem. 11 gombóc szürke és 1 gombóc zöld fonalat "falt fel" a takaró. Igen büszke vagyok magamra, mivel ez az első alkalom, hogy időre készen lettem egy kézimunkával készített ajándékkal és nem kellett megvárnom a következő alkalmat az évben. Bár a blokkolás most kimaradt, de a csavart mintát amúgy sem kell túl erőteljesen blokkolni, legfeljebb egy kicsit nő majd a takaró a babával a mosások során.
Mivel ezzel ilyen szépen végeztem és a horgolása alatt nem kezdtem másba, meg is jutalmaztam magam egy újabb fonalcsomaggal, amiből Luckának készül őszi egybe-ruha lila-sötétlila szegéllyel. Remélem, tudok majd az elkészült műről képet mutatni.
Addig is további szép napot!
Majd mostantól (nyilván) szorgalmasan fogok írni, és ha nincs újabb remekmű, addig az itthon levő korábbiakat tudom majd mutogatni.
Most azonban a blogolás újraindításának apropója egy frissen elkészült darab. Az úúúgy volt, hooogy ...
A férjem húgának várva várt kisfia született februárben és felkértek minket keresztszülőknek, aminek nagy örömmel tettünk eleget. A keresztfiúnkat Botondnak hívják és ugye nem is kell részleteznem, hogy mennyire helyes kisfiú. Képet most mégsem róla fogok ide feltenni, hanem a neki készült ajándékról.
Egy babatakarót készítettem a keresztelőre. A mérete nem túl nagy, kb. 50-55 cm széles és 70-75 cm hosszú.
A mintája teljesen levett a lábamról, szerintem csodaszép. A kép jobb oldalán látszik, hogy kezdéskor volt egy kis gikszer, a leírt minta alapján kezdtem, de később átváltottam a vázlatra (vajon mi a chart magyar megfelelője?) és a kettő sajnos több helyen is eltért. Így a két szélső vékony csavart minta alja egy kicsit eltér a felsőbb részektől, de szerintem, ha nem mondom, nem is látszik ... ;-)
Ezeken a fotókon nem feltűnő, de a takaró szélén egy világos halvány zöld szegély van, sajnos még mindig nem tudok fotózni, mondjuk nem volt éles a kontraszt a szürke és a zöld között.
A minta Sólás Caomh névre hallgat, ami állítólag ír nyelven gyengéd kényelmet jelent. Remélem, ősztől jó szolgálatot tesz majd Botinak sétánál, alvásnál.
A takaró 4mm-es horgolótűvel, a Barkából származó DROPS Merino Extra Fine fonalból készült, nagyon kellemes, puha, gyönyörűen mutatja a mintát, egy élmény volt dolgozni vele. És nem utolsó sorban mosható gépben, ami egy babaholmi esetében mindig előny szerintem. 11 gombóc szürke és 1 gombóc zöld fonalat "falt fel" a takaró. Igen büszke vagyok magamra, mivel ez az első alkalom, hogy időre készen lettem egy kézimunkával készített ajándékkal és nem kellett megvárnom a következő alkalmat az évben. Bár a blokkolás most kimaradt, de a csavart mintát amúgy sem kell túl erőteljesen blokkolni, legfeljebb egy kicsit nő majd a takaró a babával a mosások során.
Mivel ezzel ilyen szépen végeztem és a horgolása alatt nem kezdtem másba, meg is jutalmaztam magam egy újabb fonalcsomaggal, amiből Luckának készül őszi egybe-ruha lila-sötétlila szegéllyel. Remélem, tudok majd az elkészült műről képet mutatni.
Addig is további szép napot!
2009. szeptember 25., péntek
RR haladás
Kell, hogy én is lássak valami haladást és most masina is van, ezért felteszem két elkészült rr hímzésemet. Az első Vikicicca anyagán a fűszeres rr-ből a sarkantyúvirág. Ezt kihímeztem Csibének is Ayla helyett, így el sem pakoltam a fonalakat, ha már ilyen szépen ki voltak készítve, gyorsan megcsináltam ezt is.
A másik Móka anyagán a JJBF rr-ből az Aster volt, a szeptemberi minta. A másik nálam levő anyagot vissza kellett bontanom, így még adós vagyok augusztussal, de azért azt is abszolválom hamar.
2009. július 20., hétfő
Bosszankodás
A képek és a bekezdések nem kerülnek oda, ahova szeretném rakni, de még csak oda sem, ahol az 'Előnézet' mutatja. Ez felettébb bosszant, egyben rámutat arra, mennyire sok tanulnivalóm akad a blogkészítéssel kapcsolatban (is).
2009. július 19., vasárnap
Folyt. köv.
Ismét nekiállok, hátha majd most ... Igen nehezíti blogolási lehetőségeimet, hogy családunk nem rendelkezik fotóapparátussal, bár most épp van egy 'céges' nálunk. Ezt kihasználva rögtön fotóztam is utolsó munkámat: sapkát kötöttem. A nyár közepén, 35 fokban. És állítólag ez még majd romlik! ;-) Szóval lánykám kapott egy új, vékonyabb, olyan őszi-tavaszi sapit. A mintát Jucuu (http://jucuu.blogspot.com/) blogjából indulva találtam, ő is megkötötte a fiának.
Ilyen lett a lánykám benne:

Szegény Lucám csinálja, amit mondunk, emeli és fordítja a fejét, nagyon ügyel, hogy jó legyen a kép. Én nem tudok jól fotózni, ő igazán mindent megtett. Majd Apunál azért helyreáll a világ rendje. Mindez szombat délután volt és nagyjából ugyanebben az időben vettük észre, hogy nemcsak furcsán bújós, de lázas is. Hétfő délelőtt irány az orvos. :-(
A képek a szombati nagy vihar után készültek, így 14 fokban már nem is tűnt annyira elvetemült ötletnek ez a sapka-dolog.
Minta: (http://helloyarn.com/topdownbonnet.htm)
Kötőtű: 4 mm
Fonal: Adriafil Duo comfort Classic
Van a szomszéd telken egy őszibarackfa, amelyről a kedves szomszédunk megengedte, hogy szedjünk csak nyugodtan. Ők úgyis ritkán jönnek, már nagyon érik és miután a párom egész délután az őszibarackbefőttről áradozott, hogy az mennyire finom, átvonultunk, és szedtünk annyit, amennyiből pucolva - micsoda véletlen - pont 4 kg lett, ami a befőzés mértékegysége egyes adalékgyártó cégek szerint. Egy kis szegfűszeg, szegfűbors és fahéj után íme az eredmény. Most nyugodt szívvel kibontjuk és megesszük a tavalyi utolsó üveget, amire eddig rá sem mertünk nézni a gyerekekkel a párom szigorú, "Ne egyétek már meg, mert akkor nem lesz!" típusú cáfolhatatlan érvei miatt. Azonban most ...

Szegény Lucám csinálja, amit mondunk, emeli és fordítja a fejét, nagyon ügyel, hogy jó legyen a kép. Én nem tudok jól fotózni, ő igazán mindent megtett. Majd Apunál azért helyreáll a világ rendje. Mindez szombat délután volt és nagyjából ugyanebben az időben vettük észre, hogy nemcsak furcsán bújós, de lázas is. Hétfő délelőtt irány az orvos. :-(
A képek a szombati nagy vihar után készültek, így 14 fokban már nem is tűnt annyira elvetemült ötletnek ez a sapka-dolog.
Minta: (http://helloyarn.com/topdownbonnet.htm)
Kötőtű: 4 mm
Fonal: Adriafil Duo comfort Classic
Van a szomszéd telken egy őszibarackfa, amelyről a kedves szomszédunk megengedte, hogy szedjünk csak nyugodtan. Ők úgyis ritkán jönnek, már nagyon érik és miután a párom egész délután az őszibarackbefőttről áradozott, hogy az mennyire finom, átvonultunk, és szedtünk annyit, amennyiből pucolva - micsoda véletlen - pont 4 kg lett, ami a befőzés mértékegysége egyes adalékgyártó cégek szerint. Egy kis szegfűszeg, szegfűbors és fahéj után íme az eredmény. Most nyugodt szívvel kibontjuk és megesszük a tavalyi utolsó üveget, amire eddig rá sem mertünk nézni a gyerekekkel a párom szigorú, "Ne egyétek már meg, mert akkor nem lesz!" típusú cáfolhatatlan érvei miatt. Azonban most ...
2009. február 7., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)



